Az 1. heti kihívásra a képem:
Tudás nélkül nincs fényképezés! Vagyis van, csak nem az igazi. Az eheti témánk: tanulmányok. Épp megpróbálunk okosabbak lenni az expozíció témájában… te mit tanulsz mostanában?
A 2. heti kihívásra a képem:
Napkelte: az a ritka pillanat, amikor hajlandó vagyok megszakítani a kapcsolatomat az ágyammal. De hé, ilyen fényekért még az is belefér! Te mikor keltél fel utoljára ilyen heroikus tettekre?
Napkelte: az a ritka pillanat, amikor hajlandó vagyok megszakítani a kapcsolatomat az ágyammal. De hé, ilyen fényekért még az is belefér! Te mikor keltél fel utoljára ilyen heroikus tettekre?
A 3. heti kihívásra a képem:
Természet: Ez az a pillanat volt, amikor a természet szívverése szinte hallható: a reggel harmata, a fény tánca és a csend ereje.
Természet: Ez az a pillanat volt, amikor a természet szívverése szinte hallható: a reggel harmata, a fény tánca és a csend ereje.
A 4. heti kihívásra a képem:
Amikor a múlt szépsége és a jelen omladozása találkozik... Büszkeség, hogy a közelünkben ilyen kincsek lapulnak!
Amikor a múlt szépsége és a jelen omladozása találkozik... Büszkeség, hogy a közelünkben ilyen kincsek lapulnak!
Az 5. heti kihívásra a képem: Szarvasróka!
Eddig ez a téma állt tőlem a legtávolabb, totális komfortzóna elhagyás és nem is mondanám, hogy járatos vagyok a témában, de amikor kiváló idegenvezetőm lekéste a kis ravaszt, a lesen állva hátrafordulva rám nézett és őszintén, bizakodva érdeklődött, hogy: Ugye ez meglett?! - éreztem, hogy ritka pillanatot sikerült megcsípnem. Ez csak még jobban emeli számomra a kép értékét, soha nem gondoltam volna, hogy sikerült egy ilyen kompozíciót megcsípnem! Hálás köszönetem ismét Koszorús Tamás hobbi fotósnak!
Az egész éves menetelés során talán ez lesz egyetlen kakukktojás képem, ugyanis minden képem aktuálisan készítem, nem használok 7 napnál öregebb képet, viszont ez most kivétel lesz!
Eddig ez a téma állt tőlem a legtávolabb, totális komfortzóna elhagyás és nem is mondanám, hogy járatos vagyok a témában, de amikor kiváló idegenvezetőm lekéste a kis ravaszt, a lesen állva hátrafordulva rám nézett és őszintén, bizakodva érdeklődött, hogy: Ugye ez meglett?! - éreztem, hogy ritka pillanatot sikerült megcsípnem. Ez csak még jobban emeli számomra a kép értékét, soha nem gondoltam volna, hogy sikerült egy ilyen kompozíciót megcsípnem! Hálás köszönetem ismét Koszorús Tamás hobbi fotósnak!
Az egész éves menetelés során talán ez lesz egyetlen kakukktojás képem, ugyanis minden képem aktuálisan készítem, nem használok 7 napnál öregebb képet, viszont ez most kivétel lesz!
A 6. heti kihívásra a képem: Fény a fényben.
Az alkotás lényege, hogy más szemmel lássuk a világot – és néha egy egyszerű izzó is lehet a nap tökéletes börtöne. Kreativitás, perspektíva és a természet ereje egyetlen képben.
Az alkotás lényege, hogy más szemmel lássuk a világot – és néha egy egyszerű izzó is lehet a nap tökéletes börtöne. Kreativitás, perspektíva és a természet ereje egyetlen képben.
A 7. heti kihívásra a képem: Szerelem, a teremtő erő
A szerelem nem csupán szenvedély vagy romantika. A szerelem teremtő erő. Az élet maga. Egy test, amely kilenc hónapon át óvott, formált és táplált egy új életet, azután pedig megküzdött, hogy világra hozza. Egy test, amely változott, amely nyomokat hordoz – és amely minden egyes vonalával, minden apró heggel egy történetet mesél el. A császármetszés nem csak egy másik út a világrajövetelhez, egy seb, amely a szeretet és az áldozat jelképe. Egy anya testébe vésett emlék, amely azt hirdeti: „értetek mindent.”
Ez a kép tisztelgés minden édesanya előtt, akik végigjárták ezt az utat. De legfőképp annak az anyának szól, aki megengedte, hogy megörökítsem ezt az őszinte és megható pillanatot. Aki elfogadta önmagát, a testét – annak minden változásával együtt –, és büszkén viseli az anyaság nyomait. Aki megosztotta velem ezt az intim és mélyen emberi pillanatot, bízva bennem és abban, hogy amit alkotunk, az több lesz egy egyszerű képnél.
Köszönöm ezt a bizalmat és hogy megmutathattam a világnak: a valódi szépség nem feltétlen a tökéletességben rejlik, hanem a történetekben, amelyeket a test és a lélek együtt mesél el.
Dóri nemcsak elfogadta a testét, hanem napról napra tesz is érte. Tele van energiával, motivációval és lendülettel, amit másoknak is átad. Ha szeretnél egy inspiráló közösség részévé válni, ahol a mozgás öröm, az önbizalom pedig napról napra erősödik, nézd meg az oldalát: Csoportos Órák Dórival
A szerelem nem csupán szenvedély vagy romantika. A szerelem teremtő erő. Az élet maga. Egy test, amely kilenc hónapon át óvott, formált és táplált egy új életet, azután pedig megküzdött, hogy világra hozza. Egy test, amely változott, amely nyomokat hordoz – és amely minden egyes vonalával, minden apró heggel egy történetet mesél el. A császármetszés nem csak egy másik út a világrajövetelhez, egy seb, amely a szeretet és az áldozat jelképe. Egy anya testébe vésett emlék, amely azt hirdeti: „értetek mindent.”
Ez a kép tisztelgés minden édesanya előtt, akik végigjárták ezt az utat. De legfőképp annak az anyának szól, aki megengedte, hogy megörökítsem ezt az őszinte és megható pillanatot. Aki elfogadta önmagát, a testét – annak minden változásával együtt –, és büszkén viseli az anyaság nyomait. Aki megosztotta velem ezt az intim és mélyen emberi pillanatot, bízva bennem és abban, hogy amit alkotunk, az több lesz egy egyszerű képnél.
Köszönöm ezt a bizalmat és hogy megmutathattam a világnak: a valódi szépség nem feltétlen a tökéletességben rejlik, hanem a történetekben, amelyeket a test és a lélek együtt mesél el.
Dóri nemcsak elfogadta a testét, hanem napról napra tesz is érte. Tele van energiával, motivációval és lendülettel, amit másoknak is átad. Ha szeretnél egy inspiráló közösség részévé válni, ahol a mozgás öröm, az önbizalom pedig napról napra erősödik, nézd meg az oldalát: Csoportos Órák Dórival
A 8. heti kihívásra a képem: Két világ határán
Mindig lenyűgöztek azok a képek, amelyek hosszú expozícióval mutatják meg a fény dinamikáját. A „fény” témában nem csupán a világosságot akartam megjeleníteni, hanem annak hiányát is. A fény csíkjai az élet mozgását jelképezik, míg a körülöttük lévő sötétség a csendet, az állandóságot. Két világ találkozása egyetlen képen – az út, amely mindig halad tovább, és a pillanat, amely örökre megmarad.
Mindig lenyűgöztek azok a képek, amelyek hosszú expozícióval mutatják meg a fény dinamikáját. A „fény” témában nem csupán a világosságot akartam megjeleníteni, hanem annak hiányát is. A fény csíkjai az élet mozgását jelképezik, míg a körülöttük lévő sötétség a csendet, az állandóságot. Két világ találkozása egyetlen képen – az út, amely mindig halad tovább, és a pillanat, amely örökre megmarad.
A 9. heti kihívásra a képem: a pad!
Ez az a pad, ahol a tóparti filozófusok ülhetnek, és az éjszaka csendjében azon töprenghetnek: vajon a kacsák is hisznek-e abban, hogy mi etetjük őket, vagy csak ők tanítottak minket kenyérdobálásra… és ha igen, vajon most is figyelnek a sötétből?🧐
Ez az a pad, ahol a tóparti filozófusok ülhetnek, és az éjszaka csendjében azon töprenghetnek: vajon a kacsák is hisznek-e abban, hogy mi etetjük őket, vagy csak ők tanítottak minket kenyérdobálásra… és ha igen, vajon most is figyelnek a sötétből?🧐
A 10. heti kihívásra a képem: Boldogság a levegőben!
A boldogság ott van a legapróbb részletekben. Egy ölelésben, egy őszinte nevetésben, egy ragyogó szempárban, amelyben visszatükröződik a világ összes szeretete. Néha csak egy pillanat, mégis egy egész életnyi érzést hordoz magában.
A boldogság ott van a legapróbb részletekben. Egy ölelésben, egy őszinte nevetésben, egy ragyogó szempárban, amelyben visszatükröződik a világ összes szeretete. Néha csak egy pillanat, mégis egy egész életnyi érzést hordoz magában.
A 11. heti kihívásra a képem: Mint maga az élet, egyszerre kijelölt és ismeretlen...
A 12. heti témára a képem: A tavasz a levegőben van – szó szerint. 🪽
Elindultunk, hogy megörökítsünk egy egyszerű tavaszi pillanatot, de hirtelen egy varázslatos násztánc bontakozott ki előttünk. Egy ritka és lélegzetelállító ajándék a természettől. 😇
Elindultunk, hogy megörökítsünk egy egyszerű tavaszi pillanatot, de hirtelen egy varázslatos násztánc bontakozott ki előttünk. Egy ritka és lélegzetelállító ajándék a természettől. 😇
A 13. heti témára a képem: Ajándék
Ő az én ajándékom és ez a kép a mi közös ajándékunk az évfordulónkra. Egy pillanat, ami örökre a miénk marad. ❤️
Ő az én ajándékom és ez a kép a mi közös ajándékunk az évfordulónkra. Egy pillanat, ami örökre a miénk marad. ❤️
A 14. heti témára a képem: Tiszta öröm
Ez az a mosoly, ami minden napot beragyog. A gyermeki nevetés a legszebb dallam, a legédesebb ajándék. 💙
Ez az a mosoly, ami minden napot beragyog. A gyermeki nevetés a legszebb dallam, a legédesebb ajándék. 💙
A 15. heti témára a képem: Kompozíciós válság
Az ember néha túl komolyan veszi a szabályokat. Például a harmadolás szabályát. Aztán rájön, hogy a kép nem a vonalaktól lesz jó, vagy éppen csak a vonalak nem jók?...
Az ember néha túl komolyan veszi a szabályokat. Például a harmadolás szabályát. Aztán rájön, hogy a kép nem a vonalaktól lesz jó, vagy éppen csak a vonalak nem jók?...
A 16. heti témára a képem: Káosz és nyugalom
A világ nem fekete vagy fehér.
A tűz nem csak pusztít, ahogy a víz sem csak olt.
A két ellentét ugyanazon létezés két arca – ott kezdődnek, ahol megérintik egymást.
Az igazi erő nem az uralásban, hanem az egyensúly elfogadásában rejlik.
A 17. heti témára a képem: A reggel színei: egy csendes emlékeztető, hogy minden nap új kezdet
A 18. heti témára a képem: Ez nem csak „sport”, hanem extrém sport, szabadság és bátorság egy képen.
Köszönet a közreműködésért Németh Márk!!
A 19. heti témára a képem: Pocsolya, csizma, lendület.
Nem mindig tudjuk, mit csinálunk. Néha csak állunk és hagyjuk, hogy ugráljon. Hogy vizes legyen, sáros, boldog.
Mert talán ezekből a pillanatokból épül fel a gyerekkor — és mi csendben reméljük, hogy elég jók vagyunk mellette.
A 20. heti témára a képem: Semmi különös. Csak minden a helyén van
A 21. heti témára a képem: valaki elindult, de az útja nyomot hagyott — és ennek még árnyéka is van.
Nem terveztem telefonos képpel nevezni, de ezt nem tudom elengedni. Nem a szenzor a hibás, nem photoshop csalás van a képen, hanem egy olyan jelenség ami nem beállítható és talán nem is megismételhető: nyugat felé repülő repülő kondenzcsíkja önmagába vetett árnyéka látható Láttatok már ilyet?
A 22. heti témára a képem: Klasszikus formák fekete-fehérben.
Úgy gondolom a fekete-fehér világ kiemeli a részleteket, amelyeket a rohanó hétköznapokban talán észre sem veszünk.
A 23. heti témára a képem: Ahogy a nyár indul!
Idén először töltjük fel a medencét, de most először a fiam csinálta egyedül. Egy apró mozdulat, mégis nagy lépés neki.
A vízpermet, a napfény, az öröm és a büszkeség, minden benne van.
A 24. heti témára a képem: Részlet az égből.
Egy nyári este, egy narancsfényű telihold, és a pillanat, amikor úgy érzed, az univerzum is vesz egy nagy levegőt.
A 25. heti - nyár - témára a képem:
Amikor úgy döntesz: ma sem csinálsz semmit. Csak lebegsz. A víz simogat, a nap süt, és a világ odafent megvár.
A 26. heti - tükröződés - témára a képem:
Asztronauta nem lett belőle, csak a galaxisom középpontja.
A 27. heti - sziluett - témára a képem: Nyár, szabadság, barátság
Ezzel hivatalosan is megnyitottuk a nyári gyakorlatot!
Az egyik sziluett a tanítványom, a másik a modellje
Már az első közös fotózásnál kiderült, hogy lesz itt minden: kreativitás, lelkesedés, nevetés, és néha némi szélharc a hajjal.
A naplemente is úgy tűnik, velünk van – ha így folytatjuk, egy igazán emlékezetes nyár elé nézünk.
Ez csak a kezdet – figyeljétek, hogyan bontakozik ki a sztori a képekben
A 28. heti - keretezés - témára a képem: Kép a képben – keretezve a valóság.
A 29. heti - mozgás - témára a képem: Mozgásban a pillanat – és mi el is kaptuk!
Nem is akármit: Ma sikerült a tegnapelőtti vonatot elcsípni, még épp időben, mielőtt átszáguldott volna a látómezőből.
Ez a fotó az „egyszer csak jött és ott volt” kategóriába tartozik – de szerencsére a záridő gyorsabb volt, mint a szerelvény...
A 30. heti - mozdulatlanság - témára a képem: jó érzés volt ezt az időtlen nyugalmat megtalálni ebben a világban, ami mindig csak rohan.
Most egy pillanatra én is megálltam vele.
A 31. heti - Színek - témára a képem:
Most úgy döntöttem, most nem a harsány, élénk színeket keresem, hanem azt a fajta gazdagságot, amit a természet a maga csendes módján kínál, akár észrevétlenül is.
A 32. heti - hatalmasság - témára a képem: A mindennapi óriás
Szeretem fényképezni azokat a dolgokat, amik mellett nap mint nap elmegyünk anélkül, hogy igazán megnéznénk őket.
Ez a torony is ott áll régóta, sokszor felnéztem már rá, de csak most vettem észre, mennyire monumentális, ha kicsit más szemmel nézzük.
A 33. heti - panoráma - témára a képem: A tó csendje
Van egy pillanat, amikor minden lelassul. A víz fodrai alig mozdulnak, a nap sugarai aranyszőnyegként terülnek szét a felszínen – néha elég egy nyugodt tópart, hogy újra megtaláld a békát , jujj BÉKÉT magadban. 🐸🧡
A 34. heti - Árnyékok - témára a képem: Aki érti, érti, aki nem az nem elég öreg
Nem, nem megúszóra vettem a figurát - akármennyire is annak tűnik! Amikor elindult az 52 hetes szajré, már akkor tudtam, hogy ebben a témában ezt akarom megcsinálni. Volt is benne kihívás bőven, oké, a vaku állványon volt, jobb kezem a modellem, szerencsétlen balban meg a masinát tartottam és exponáltam.
Túléltük, ez is készen van.
Hányan néztetek bele #vállfölött?
A 35. heti - Múló pillanat - témára a képem: Amíg tart a fény
A lemenő nap mindig emlékeztet arra, hogy minden szép pillanat véges.Ahogy a fény áttör a fák levelein, szinte bogarakként szikrázik a levegőben – de mire igazán megcsodálnád, szinte már el is illan.A nyár vége is ilyen: egyszerre melegít és nosztalgiát hagy maga után. Egy múló pillanat, amitől szebb az egész.
A 36. heti - Felülnézet - témára a képem: A feledés medrében
Mindig is a kedvenc helyeim közé tartozott ez a “kis” medence. Egészen különleges testközelből látni, hogyan veszi vissza a természet azt, ami valaha az emberé volt. Már önmagában sem mindennapi, hogy egy medence van az erdő közepén!
Jártam itt minden évszakban, de felülről most láttam először – és lenyűgöző, hogy ugyanaz a hangulat érződik fent is, mint lent.
A 37. heti - Kaland - témára a képem: Mindenből lehet kaland
Minden lehet kaland, tényleg minden – akár egy lepukkant talicska is könnyen lehet harci helikopter, tank vagy menő páncélos.
Ahogy az idő elszáll felettünk, hajlamosak vagyunk elfelejteni mindezt… Nekem azonban újra megadatott átélni ezt az időszakot a gyerekeimnek hála.
A mindennapok apróságaiban rejtőzhetnek a legnagyobb kalandok.
A 38. heti - Perspektíva - témára a képem:
A perspektíva nem csak a tér játékáról szól, hanem arról is, hogyan látunk, és mit képzelünk bele a látványba. Egy ajtónyílás, egy fényfolt, néhány vonal – ennyi elég ahhoz, hogy az egyszerűből végtelen lehetőség szülessen. Néha csak a nézőpontot kell megváltoztatni, és máris új világ tárul elénk.
A 39. heti - Ősz - témára a képem: Nyár és ősz határán.
A 40. heti - Víz - témára a képem:
Egyetlen csepp is elég, hogy más fényt kapjon a világ.
A 41. heti - Lebegés - témára a képem:
Van, hogy nem kell messzire menni ahhoz, hogy szabadnak érezd magad.
Elég egy pillantás az égre — és máris ott vagy, ahol a gondolatok is lebegnek.
A 42. heti - Hideg - témára a képem:
A hideg nem mindig fagyaszt.
Néha csak körülölel, mint a köd a fenyőt,
és emlékeztet, hogy a csend is lehet szép.
Néha csak körülölel, mint a köd a fenyőt,
és emlékeztet, hogy a csend is lehet szép.
A 43. heti - melegség - témára a képem: A Sötét Oldal melege
Hideg reggelek ellen nincs jobb fegyver, mint egy bögre forró birodalmi tea - és még mellé sem ment..! 🤣🤣
A 44. heti - félelem - témára a képem: Füstsebességgel mentés a felhőbe ☁️🔥💾
Avagy iszonyatosan fo... tartok az adatvesztéstől 🫣😬 - többek közt 😄
A 45. heti - Kettős expozíció - témára a képem: Egy kis vad természet… belülről.
A szabadság magja ott sarjad, ahol a képzelet szabadon nő!!
A 46. heti - Várakozás - témára a képem: Várakozás a csendben
Amíg a nap lebukik a házak mögött, minden elcsendesedik. A madarak már úton vannak, mi pedig várjuk, hogy a naplemente elhozza a nyugalmat, amit egész nap kerestünk.
A 47. heti - Ellentmondás - témára a képem: Tiltott pillanat🫣
Kivéve ha épp a 'Fényképezni tilos!' fényképed fényképezed, mert különben honnan tudná bárki, hogy létezik?
Paradoxon 100/100, Schrödinger cica is csettintene.😸
A 48. heti - Üresség - témára a képem:
Az üresség nem akkor születik, amikor nincs semmi – hanem amikor minden megvan, csak épp senki sincs jelen... a sötétből, szeretetet, figyelmet kérve… de ma már a telefon villan fel először, nem a szülői tekintet
A 49. heti - Furcsaság - témára a képem: A zajtó
A világ tele van furcsasággal. Például ezzel az ajtóval. Csak rá kell nézni elég idióta szögből. Ennyi.
Az 50. heti - Rejtély - témára a képem: Rejtély a ködben😶🌫️
miért kell a bociknak ekkora ventilátor?
miért forog ilyen időben is?
és hová tűntek a bocik? …éppen mint a szürke szamarak, lehet a ködben tanyáznak?...
Az 51. heti - Tél - témára a képem: Nincs hó… mégis fázom.
Az 52. heti és az utolsó - Karácsony - témára a képem: Amikor mindenki békét akar, de a fa ellenáll!
Ön is érintett?
Igen, ÖN IS, aki most bent ül a melegben, és azt hiszi, hogy a karácsonyfa csak úgy megáll!!!
Mert minden évben eljön az a pillanat…
amikor minden férfi kilép a hidegbe,
és egy fával kerül szembe,
ami már az első másodpercben jelzi:
ez nem lesz egyszerű.
A fa ferde.
A talp nem jó.
A törzse túl vastag.
A csomó is a legjobb helyen van.
A fejsze éle kiment már ősszel.
A fűrész két hete a szomszédban.
A türelem már azelőtt elfogyott, hogy egyáltalán elkezdődött volna.
Bent közben a család várja a megváltást.
A tökéletes fát, a csodát.
Ők nem tudják, milyen ára van ennek.
Ön eközben már nem fával, hanem csak saját magával az összeomlás ellen küzd.
Lelkileg.
Mentálisan.
Csúszós kézzel.
Lüktető halántékkal.
Egy fa alatt, ami nem együttműködő.
De van egy kiváló megoldásom, ami a …
További tartalmak reklámmentes fogyasztásához fizessen elő prémium szolgáltatásainkra!
Ez a poszt álljon tisztelgésül minden HŐS előtt, aki megfizeti az igazi fenyő illatának árát!
Türelmes, békés, boldog karácsonyt mindenkinek!
Évzárás. Nem statisztikával, hanem őszintén.
Ez a kihívás nélkületek nem lett volna se jobb, se könnyebb – csak értelmetlenebb.
A 52 hetes fotós kihívást azért indítottam el, mert szerettem volna fejlődni. A fotós tudásomban, technikában, helyzetfelismerésben, gyors döntésekben, gyors beállításokban, váratlan helyzetek lereagálásában. Meg mert szeretek kattintani. Ennyi. Nem is egyet léptem előre.
Másrészt fejleszteni akartam magamat emberileg is, elhagyni a halogatást, végigcsinálni valamit következetesen, csinálni valami nagyon! Foglalkozni akartam vele!
A "verseny" ötlet többek közt onnan jött, hogy láttam más csoportokban, hogy egy-egy önjelölt sztárfotós kitesz egy képet, hogy „na ez majd 500+ like, meg megmutatom majdénavilágnak”, alatta pedig jönnek a képek, ki-ki a maga szintjén, eszközeivel, lelkesedésével. Aztán ahelyett, hogy támogatást kapnának, jön a savazás - kaputelefonozás. Ez nekem mindig rohadtul bántotta a szemem. Ezzel szemben én szeretem mások képeit nézegetni, nem ellenségként hanem sporttársként, kollégaként tekinteni arra akit ez egy kicsit is érdekel. Nálam tényleg mindenki képe szívesen látott volt.
És működött.
Egy év alatt 50 ember vett részt a játékban, összesen 661 képetet mutattatok meg! Ez engem is meglepett, amikor a végén összesítettem.
Meglepett az is, hogy mely témák mentek nagyon, és melyektől vártam többet, de nem mozgattak meg titeket, és melyik volt az amiről azt gondoltam, hogy ez aztán senkit nem érdekel aztán csak kapkodtam a fejem a sok jó kép között!
Jó volt látni és tapasztalni, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképp látunk egy-egy témát. Volt pár kép, aminél konkrétan meg kellett állnom: húúú bazze… ez igen!
Voltak kemény hetek.
Főállás, felelősség, család, másodállásként futó vállalkozás, és még a heti képemet is meg kellett csinálnom. Őszintén: a végére nagyon elfáradtam.
De kurvára megérte!
Az a pillanat, amikor az egyik havi győztesnek átadtam a kinyomtatott képét, és örömkönnyek gördültek le az arcán, amikor egy ilyen kis apróság és a meglepetésben leszervezett átadás ilyen hatással bírt, na ott azt mondtam magamban: B+!!!! , ezért már önmagában megérte az egész!
A témákban alkotni sem volt mindig egyszerű.
Nem akartam régi képekkel indulni - hisz ez volt az egyik célom, mozgatni magam, még ha éppen meg is tehettem volna, hogy leülök egy kicsit..
Szinte mindig direkt vártam pár napot a téma kihirdetése után, hogy ne olyan képet csináljak, amivel már más nevezett - annak ellenére, hogy sokszor megtervezett és leszervezett volt már a heti téma képéhez minden. Az időjárásról nem is beszélve! Jól meg is nehezítettem magamnak a dolgot, de ha egyszerű lett volna, most nem érezném ezt az elégedettséget! De megcsináltam!
Baromi jólesett, hogy ennyien neveztetek, megmutattátok az életeteket, a látásmódotokat vagy csak csendben követtétek az egy éven át tartó vergődésemet.
És külön sokat jelentettek azok a visszajelzések amik olyan emberektől jöttek, akiknek igenis adok a szavára: hogy ez bizony bomba ötlet volt.
Ezek felidézése lendített át a nehéz részeken. Az elismerés és gratuláció az utolsó képem után, hogy csak sikerült megcsinálni, kitartani.
A vállalkozásról pár szó.
Rengeteget fejlődött a látásmódom. Több helyszín, több ember, több elvárás. És kezd egészen tisztán kirajzolódni, merre tovább.
Nagy mérföldkő volt számomra, amikor eljutottam oda, hogy nemet tudok mondani. Mindenki a saját stílusát, világát szállítja – én is. Fotóst nem a felszerelése miatt választunk, hanem a képi világa miatt. És fotósként nem szabad elkurvulni: az én munkám én vagyok!
A verseny lezárásával felszabaduló kapacitást máshova fogom fektetni. Építem tovább a saját márkámat már majd kicsit másképpen és máshol is. Egyre nagyobb, izgalmasabb projektek is vannak kilátásban. Ezekből biztos fogok majd mutatni év közben.
Ha most ezt elolvastad: köszönöm!
Akár részt vettél, akár csak figyeltél, hogy itt voltál.
Folytatás lesz.
Csak már egy kicsit máshogy.
Most egy kicsit csend lesz. Nem eltűnés, csak levegővétel.
